Hajnal

(Ueda Tatsuya)

Elvakít.
Egy gonosz sugár, aki utat tört a szürke függönyön keresztül. Fájdalmasan hasít át szemhéjamon, ráébresztve, hogy végleg felébredtem.

Elsodor.
Két kar melege, amik szorosan fonódnak körém. Majd rezdül takaró, tíz hosszú ujj zongorázik végig testemen finoman. Egy könnyed csók, majd lassan elhúzódik.

Elhagy.
Egy szikra, aki feléleszt, aki mozgat, aki éltet. Csupán pár másodperc, de nem bírom. Kimászva a hideg reggelbe, utána megyek a mosdóba.


(Nakamaru Yuichi)

Megtalál.
Egy újabb reggel ami visszahoz ide. Ő hozzá. Karjaimban tartom. Mert nélküle nem lenne értelme egyik reggelemnek sem.

Megragad.
Két sötét szem pillantása. Testének illata, a gondolat, hogy itt van velem. De elszakítom tekintetemet, és felkelek.

Megvakít.
Egy komisz sugár, aki utat tört a szürke magányon keresztül. Fájdalmasan hasít át lelkemen, ráébresztve, hogy végleg rabja lettem.


A két férfi egymással szemben állt. Forró pára csapott fel a zuhanyrozsából. Lassan érintette meg a másik arcát a magasabb, míg az közelebb lépett, és megcsókolta.
- Szeretlek.
- Tudom. Én is szeretlek.