CandyMan

Az ajtó kicsapódott, utat adva ezzel az öltözőbe igyekvő négy idolnak. Hogy aztán mindenki lerogyjon a legközelebbi ülőalkalmatosságra.
- Még egy ilyen próba és esküszöm, felmondok - sóhajtotta Nakamaru.
- EGYETÉRTEK!
- Ááá... Ne ordíts Junno. Kokinak képzeled magad?! - zsörtölődött Kame miközben elkezdte halántékát masszírozni.
- Na mi van Kame-chan, kicsit nyúzottnak tűnsz. Csak nem hosszú volt az éjszaka? - kérdezte ártatlan hangon Ueda, de gonosz mindentudó vigyorát hirtelen a Kazu által hozzávágott törülköző takarta el.
- Hallgass - fűzte még hozzá morcosan és gyorsan témát váltott. - Amúgy Koki és Jin merre császkál? Nem ott jöttek mögöttünk?

Junno már nyitotta volna a száját, de ekkor egy kisebb tornádó erejével Koki bevágódott a terembe.
- CSOMAGOT HOZTAM! - kiáltotta vigyorogva, miközben egy dobozt lengetett feje fölött.
- MI AZ MI AZ? - ugrott fel Junno ugyan úgy ordítozva, mint hiperaktív barátja.
- Hogy az a... fogjátok már be. - Szorította Kame kezeit fejére, és gyilkos pillantásokat lövellt a két pokoli energizer nyuszira.
- Most találkoztam a menedzserünkkel, ő mondta, hogy nekünk jött.
- Úgy érted a rajongóktól? - pislogott Maru.
- Igen! - Huppant le Koki a többiek közé. - Hát nem édesek?
- Ja biztos, de nem ártana, ha ki is nyitnád végre. - Ezzel Uebo kikapta Koki öléből a csomagot, és módszeresen szaggatni kezdte a borítást.
- Esküszöm, mint egy négy éves karácsonykor. - Pillantott fel kezei közül Kame.
- Ugyan már, Ueda mindig így bont ajándékot nem?
- Maru, én Junnoról beszélek - és Kame nyomatékosítás képen a magasabb felé biccentett. Aki a fotel háttámlájába kapaszkodva hajolt Ueda mellé hátulról, hogy minél inkább lássa, mit is rejt a doboz. Arcán olyan izgatottsággal, amit tényleg talán csak az óvodákban láthat már az ember.

- Hűha - lehelte egyszerre Taguchi és Tatsuya.
- Na mi az? - fordultak oda a többiek is.
Ueda felemelte a nagy befőttesüveget, ami mindenféle apró flitterrel, csillaggal, mintával volt kidekorálva, belseje pedig rengeteg színes papírba csomagolt cukorkát rejtett. Yuichi odahajolt, hogy megnézze az üveg oldalán lógó címkét, közben Ueda felbontotta az üveget.
- "A KAT-TUN-nak sok szeretettel!" Hmmm. Nincs aláírás.
- Micsoda? - Állt meg Kame keze a befőttesüveg teteje fölött. - Akkor nem szabad enni belőle!
- Mi? - pillantott rá döbbenten Koki és Maru, illetve a már lassan negyedik cukorkájuknál járó Junno és Ueda.
- Lehet, hogy mérgező vagy mit tudom én! Nem ez lenne az első ilyen eset itt a JE-nél. - Közben gyanakodva pillantott az üvegre.
Többiek összenéztek. Mérlegelték a hallottakat. Majd a feltörő harsány kacajjal folytatták az üveg mihamarabbi kiürítését.
- Jól van, nevesetek csak! De majd meglátjuk, ki köt majd ki a kórházban - kiáltotta felháborodva, majd sértve hátat fordított a csapatnak és kiviharzott a teremből. Koki sóhajtott egyet.
- Érti valaki, hogy mi van vele?
- Hát... - kezdte volna Junno, de Ueda közbevágott.
- Majd én elrendezem!
- Mégis mire gondolsz? - vonta fel egyik szemöldökét gyanakodva Maru.
- Az titok - vigyorodott el Hime miközben jó mélyen belemarkolt az üvegbe, ezzel rendesen megcsappantva annak tartalmát.
- Hé, nem ér annyit elvinni - kiáltott volna utána Koki, de Ueda már ki is libbent az ajtón.

Junno pislogva nézte az ajtót, míg Koki a megmaradt mennyiséget méregette.
- Mostanában elég sokat vannak együtt - tűnődött Junno, majd egyszerűen elmosolyodott. - Nagyszerű, hogy ilyen jó barátok lettek.
- Ja, barátok - körözött szemeivel Koki.
- Hé! Ez most meg mi volt? Miért nézel így rám?! Ugye most nem... úgy értem ők nem... nincsenek együtt. Igaz? - Nézett kétségbeesve Taguchi a többiekre. Yuichi erre figyelmeztetően meglökte Koki lábát.
- Á, dehogy. Nem tudom, miből gondolod ezt - mondta végül megnyugtatás képen Koki de közben kerülte a másik tekintetét.
- Jó - sóhajtott megkönnyebbülten, majd meglepetten pillantott az asztalra, és felkapott onnan, egy ezüstös készüléket. - Jé, Ueda itt felejtette a telefonját. Jobb lesz, ha megkeresem, és oda adom neki.
- Nem hiszen, hogy most szüksége lenne rá... - kapta fel fejét Koki, közben pedig Maru a felettébb ártatlan társuk után nyúlt. De Junno videójáték hősöket megszégyenítő gyorsasággal hagyta el az öltözőt.

A megmaradt két tag aggódva összepillantott.
- Na jó, ezt nem kéne hagyni - sóhajtott Maru az orra alatt és elindul, hogy utolérje és megmentse Junnot, egy valószínűleg súlyos lelki traumákat okozó leleplezéstől.
Koki egy ideig még fontolgatta, hogy esetleg utánuk menjen de lepillantva a markában hagyott édes finomságokra, jobb ötlete támadt. Ideje végre szórakozni egy icipicit, gondolt gonosz mosollyal.

Jin bosszúsan trappolt végig a folyosón. Fáradt volt, meg éhes, meg morcos, na és éhes, és álmos, és éhes de harapós hangulatának az se tett jót, hogy a többiek nem várták meg míg ö a tánctanárral beszélt. Maru az előbb rohant el mellette, közben Taguchiról hadovált valamit, de ami fontosabb, hogy említett valamilyen édességet.
- Hé, igazán megvárhattatok volna - szólt a többiekre az öltözőbe lépve, de ott a várt négy szempár helyett csak Koki pislogott rá a kanapéról...

...ördögi mosollyal...
előtte egy üres üveggel... körülötte szétszórva színes...
színes cukorpapírok... üres cukorpapírok...
kezében egyetlenegy...
rózsaszín...
cukorkával.

Jin a másodperc töredéke alatt levonta a következtetést. Miszerint valószínűleg az, az utolsó cukorka. Ez pedig, csak két lehetőséget vonhatott maga után:
ad 1. Koki oda adja neki a cukrot.
ad 2. Koki nem adja oda neki a cukrot. Akkor pedig elveszi (bármi áron, ha kell).

- Tanaka. Tedd azt le. Most.
Jin vészjósló hangjára Koki keze (a cukorral) megállt a szája előtt, de ördögi mosolya mintha szélesebbre húzódott volna. Jin tett egy lépést előre.
- Ne merészeld!
- Különben? - vonta fel egyik szemöldökét Koki, és bekapta a cukrot.
- KOKI! - Jin szinte keresztül repült a szobán. A repper utolsó pillanatban pattant fel és vetődött félre, megúszva ezzel az életveszélyes találkozást.
- Hmmmm - sóhajtott Koki -, olyan fiiinom!

De mosolya arcára fagyott, Jin jeges pillantása miatt. Lassan elkezdett hátrálni, de a fal sajnos túl hamar állta útját. Jin pedig túl gyorsan termett előtte. Tanaka Koki végigpergette magában nem túl hosszú életét, és felkészült a legrosszabbakra.
Ekkor jelent meg az ajtóban Junno és Nakamaru, így épp elcsípve a pillanatot mikor Jin rávetette magát a KAT-TUN második T-jére. Pontosítva annak szájára...
Koki álla a döbbenettől padlót fogott (bár ezzel csak elősegítette Jin kutatómunkáját a szájában). Maru fájdalmasan felsóhajtott, és szinte látni vélte, ahogy Junnoban egy világ omlott össze.

Pár pillanat múlva Jin diadalittas tekintettel vált el csapattársától (vagy inkább szállt ki csapattársa szájából), és elégedetten kezdte el szopogatni, azt a bizonyos rózsaszín cukorkát. Hirtelen jött jókedvvel haladt el a sokkot kapott Taguchi mellett, és megveregette Yuichi vállát, aki némán zokogott arcát pedig a kezeibe temette. "Hát ezért futottam én annyit?!" - gondolta magában Maru.

Az öltöző ajtajából Jin sokatmondó tekintettel visszapillantott a még mindig tátott szájú csapattársára. Koki ezek után kétszer is meggondolta, hogy mikor áll legközelebb Jin és az étel közé.