Hazugok

Egyre szorosabban ölelte át a párnát, belélegezve a gyenge illatot, amit szerelme hagyott hátra. Könnycseppek peregtek le. Visszagondolt az éjszakára mikor együtt voltak - az utolsó közös éjszakára. Kérdezni akart, de végül mégsem tette, mert azt hitte a mosolya az erő mosolya. Elöntötte az önvád.

A szomorúság nyilvánvaló volt a szemében, a tűnődő aura, ami körbevette, és ahogy kétségbeesetten tekintett előre. Egyre inkább távolodott, kivonta magát a világból. Ő volt a szeretője, de mégsem tudta elérni, hogy elhagyja a kagylóhéját.

- Nem próbáltad eléggé - vetette a szemére belülről egy hang. És a könnycseppek záporozni kezdtek.

Ha elég kitartóan kérdezgette volna, ha legalább kimutatta volna a törődését, és hogy segíteni akar, ha megmutatta volna, hogy örökre mellette maradna, akkor talán a dolgok másként alakulnak.

Nakamaru Yuichi elment egy állítólagos vakációra. De nem tért vissza. Nem. És Koki itt maradt, hogy összeillessze a törött kirakóst, amit szerelme hagyott hátra.

Vakáció.

Diagnózis.

Rák.

Hotel szoba.

Öngyilkosság.

Halál.